3.rész

-Ash-lóbálta meg a szemem előtt a kezét Lottie.
-Ne haragudj, mit mondtál?-fordítottam felé a fejem.
Már fél órája, hogy bemutatkoztunk egymásnak Brooklyn-nal, és egyszerűen nem tudom őt kiverni a fejemből. Az az édes hangja, az ahogyan néz azokkal a gyönyörű szemeivel.. Minden lány álma egy ilyen kinézetű pasi. Ráadásul biztos, hogy jó fej, hiszen ha nem így lenne Louis sem lógna vele. Soha nem mondtam még egy pasira sem ilyet, de vele meg kell ismerkednem, tudnom kell, milyen valójában. Ez a pasi kell nekem.
-Hol jársz?-kérdezte Lottie kedvesen.
Nem hiszem el, hogy nem vette észre. Á, az nem lehet. Inkább csak hagyja, hogy magamtól elmondjam. Hát, arra még várhat egy ideig.
-Mindegy- legyintettem.- Mit szeretnél csinálni?-érdeklődtem.
Mindketten az ágyán ültünk és valami béna rajzfilmet néztünk. A reggelin már túl voltunk, rántottát sütöttünk. Illetve sütöttem, míg Lottie azzal szórakozott, hogy elérje a 100. pályát a minion rush-ban. Érett 16 éves. Ebben nem tudom, hogy az a ciki, hogy Lottie ilyeneket csinál, vagy az, hogy ezt kinézem a 19 éves bátyámból is.
-Játszunk modelleset-csillogott fel a szeme.
-Hogy milyeneset?-értetlenkedtem.
-Te leszel a modell, én pedig kisminkellek, és kiválasztom az összeállításodat a ruháim közül-magyarázta.
-Biztos?-húztam el a számat. Semmi kedvem hozzá. Nem vagyok modell alkat, és nem vonzott a téma.
-Aha-bólogatott.
-Ha ezt szeretnéd-néztem rá fájdalmas arccal, remélve, hogy ejti az ötletét, de hajthatatlan volt.
Azonnal leültetett a sminkes asztalához, és munkához látott. Lottie nagyon tehetséges a sminkeléshez, gyönyörűen ki tud bárkit festeni. Most sem okozott csalódást, és bár félórán keresztül dolgozott azon, hogy tökéletes legyen az arcomon minden, az eredmény hihetetlen lett. Ezután a hajamat vasalta ki. A fodrászosdi már nem az ő dolga, és ez meg is látszott, mikor másodjára égette meg a fülemet.
-Óvatosabban már-szóltam rá, miközben a telefonomért nyúltam, amin valaki keresett. A bátyám.
-Igen?-vettem fel.
-Szia. Nem tudnál előbb hazajönni?
-Lottie harmadjára égeted meg a fülem, nem hiszem el!-mondtam mérgesen a barátnőmnek, aki ismét hozzám ért a forró hajvasalóval.
-Bocsi-sajnálkozott.
-Szóval?-szólt a telefonba Harry.
-Igen, persze, semmi baja a fülemnek kösz, hogy kérdezed-ironizáltam.-Nem, nem megyek előbb haza.
-Akkor másképp fogalmazok. Előbb haza KELL jönnöd. Egyre várlak-nyomta ki a telefont.
-Ajj már-mérgelődtem.
-Mi a baj?-kérdezte Lottie.
-Egy óra úlva otthon kell lennem, szóval siess-sürgettem.
Nem értem, miért akarja Harry, hogy előbb hazamenjek. Csak remélni tudom, hogy nem L.A.-be szeretne menni. Mondta anyának, hogy valamikor elmegyünk az ottani nyaralójába, de hogy mikor, azt nem tudom. Ajánlom neki, hogy ne most, mert akkor vagy ott kéne befestetnem a hajamat, vagy miután hazaértünk. Harry-t ismerve akkor, ha hazaértünk.
Miután a hajam is kész lett, kiválasztotta a ruhám, ami csak úgy, mint a smink, tökéletes. Felöltöztem a fürdőben, majd az egész alakos tükörben megállapítottam, hogy bár én magam nem vagyok szép, de a sminkem, a hajam és az összeállításom nagyon jó. Mikor kiléptem, Lottie-nak tátva maradt a szája.
-Csajszi! Ebben bárki meglát, beléd szeret-állította.
Akkor menjünk le Brooklyn-ékhoz!-sikította a belsőm. A barátnőm mintha a fejembe látott volna szólalt meg.
-Megmutatjuk Louiséknak milyen istennőt faragtam belőled-fogta meg a kezem, és lehúzott a földszintre, onnan pedig ki az udvarra. Hatalmas kertjük van. Az egyik részében egy nagy medence található, körülötte napozóágyak, mellette pedig egy nagy asztal, ahova enni lehet kiülni nyáron. A másik részen egy füves terület található, ahol nincs semmi, csak két nagy focikapu, és jelenleg a két srác. Mikor odaértünk Brooklyn izzadtan, csapzott hajjal és azzal az édes mosollyal nézett rám.
-Nézzétek meg a mesterművem, milyen gyönyörű-mutatott rajtam végig Lottie, én pedig kínosan elnevettem magam.
-Ash eredetileg is gyönyörű, te csak kicsinosítottad- mondta Louis egy halvány mosollyal, Brooklyn pedig helyeslően bólogatott. Ááá! Erre a mondatra bólogatott? Egyet ért Lou-val? Végem van.
-Azért szép munka- dicsérte meg a húgát, aki nagy mosollyal megköszönte.
-Elvigyelek akkor háromra haza?-kérdezte Louis.
-Nem kell köszi, egyre otthon kell lennem-sóhajtottam.
-Tudod mennyi az idő?-kérdezte Brooklyn összeráncolva a szemöldökét.
-Nem, mennyi?-próbáltam nyugodt maradni, miközben visszakérdeztem.
-3 perc múlva egy-nézett az órájára. Milyen jól áll neki az óra. Azért én focizáshoz levenném, hiszen... Várjunk csak.
-Hogy mennyi?-kerekedett el a szemem.
-Elment az idő azzal, hogy kiválasztottam a ruhádat- állapította meg Lottie.
-Harry ki fog nyírni-csaptam a homlokomra.-Én rohanok, gyorsan átöltözök és megyek. Szia Lou! Brooklyn, örülök, hogy találkoztunk-mosolyogtam szégyenlősen rá.
-Részemről a szerencse-vigyorgott. Erős késztetést éreztem arra, hogy belaharapjak az alsó ajkamba, de az feltűnő lett volna így erőt véve magamon szólaltam meg.
-Te pedig jössz velem-mutattam Lottie-ra.
Bementünk a házba, és bár a barátnőm nagyon ellenkezett, hogy levegyem a ruháját mondván, hogy majd visszaadom, én ennek ellenére felvettem a szettet, amit tegnap tettem a táskámba, és már ott sem voltam. Épp hogy kiléptem a kapun, Harry hívott.
-Hol vagy már?
-Most indultam el-közöltem.
-Mit nem értettél azon, hogy egyre várlak?-akadt ki.
-Ne velem kiabálj. Kicsit elment az idő, mert úgy terveztük, hogy háromra megyek haza. Nem én találtam ki, hogy...
-Fogj egy taxit és siess haza-mondta bosszúsan, majd kinyomta.
Ennek biztos, hogy megjött. Úgy tettem, ahogy Harry mondta. 5 perc múlva már itt is volt értem a kocsi. Nem tudom miért nem jutott előbb eszembe, akkor nem a ház előtt vártam volna, hanem bent.
Elmondtam a sofőrnek hova szeretnék menni, és elindultunk. Miért lett ennyire mérges Harry, hogy nem értem haza? Biztos, hogy valamit tervez. Oké, ez mondjuk elég nyilvánvaló, hiszen mi másért rángatna előbb haza? De miért pont mára találta ki?! Ott volt Luis-éknál Brooklyn, és valószínűleg nem is találkozunk többet. Miért olyan kegyetlen a sors, hogy az egyetlen pasit aki megtetszik és rögtön azt szeretném, hogy megismerjem a nyári szünetben látom meg az ország másik felében? Ráadásul Louis-sal van jóban, nem a bátyámmal, így még biztosabb, hogy nem láthatom majd.
Hamar odaértünk Harry házához. Kifizettem a taxist, majd gőzerővel mentem be a kapun és vágtattam át a bejárón. Nagy sóhajtással nyomtam le az ajtón a kilincset. Levettem a cipőm és a nappaliba mentem.
-Megjöttem!-kiáltottam el magam.
-Végre-jött ki hirtelen Harry a konyhából, mire felé fordultam.
-Miért akartad, hogy előbb hazajöjjek?-kérdeztem.
-Pontosan másfél óra múlva a repülőn kell ülnünk L.A. felé, úgyhogy van fél órád, hogy összepkolj és indulunk-közölte, miközben előhúzta a zenélő telefonját a zsebéből.-Igen?-vette fel.
Nem hiszem el! Egyszer lenne rossz a megérzésem. Annyira tudtam, hogy oda akar menni.
-Ne már, hogy elmenjünk L.A.-be! Még csak tegnap jöttem Londonba, Lottie-val is csak egyszer találkoztam-panaszkodtam az éppen telefonáló tesómnak.
-Ash, nem érdekel a nyafogásod, menj fel, pakolj össze-mondta egy percre nekem szentelve a figyelmét.
-Ezt egyébként nem kellet volna velem megbeszélned? Hogy egyáltalán szeretnék-e menni?-vontam kérdőre.
-Írány-mutatott a lépcső felé úgy, mint aki kezdi elveszteni a türelmét.
Csapkodva és morogva indultam fel az emeletre.
-Mennyi időre megyünk?-fordultam vissza, hogy azért tudjam, nagyjából mennyi ruhát pakoljak.
-Három- négy hét-vont vállat, majd kiment a teraszra maga után becsukva az ajtót, tudva, hogy kifogok akadni és ne zavarjam a telefonálásban.
Mennyi?! Három-négy hét? Megőrült! Nem akarok ennyi időt elpazarolni a nyaramból erre. A legrosszabb, hogy egyedül nem maradhatok itt, tehát mindenképp vele kell menjek. Remek.  Miért kell neki rögtön utaznia, ahogy megérkezem? Nagyon jól tudja, hogy L.A.-ben még annyi ismerősöm sincs mint Londonban. Itt legalább itt van Lottie, a banda többi tagjai, és nem sokára érkezik Fizzy is, Louis kisebbik húga, aki ugyan nem a legjobb barátnőm mint Lotts, de nagyon szeretem őt is.
A szobámban dühöngve elővettem a bőröndöm, beletettem a ruháimat, a cipőimet külön csomagoltam, végül pedig a tisztálkodási szereimet is eltettem. Fél óra valóban elég volt, azonban mivel én is lány vagyok, és elmegyünk itthonról, átöltöztem, ezzel ráhúzva 10 percet. Felvettem a Mickey egeres Vans táskám (mostanában rá vagyok kattanva a Mickey-s cuccokra), és mielőtt megkérdeznétek hogy persze, mégis mennyi táskát hoztam magammal Harry-hez (hiszen tegnap a napraforgósat vittem Lottie-hoz), közlöm, csak ezt a kettőt.
Mikor az égszeres dobozomba lestem, hogy vajon mit lenne érdemes ehez az összeállításomhoz, észrevettem egy nyakláncot, amit még Harry-től kaptam. Neki is van egy ugyanilyen. Egy papírrepülőt ábrázol, ami azt jelképezi-vagy jelképezte legalábbis-, hogy bármilyen messze is "szállunk" egymástól, mindig ott leszünk a másiknak. Nos, ez mára megfordult. Bármilyen közel is vagyunk testileg egymáshoz, lelkileg annál távolabb. Szomorú mosollyal az arcomon a nyakamba akasztottam, majd a dobozt is bevágva a bőröndömbe készen voltam.
-Indulhatunk, de nem viszem le a bőröndömet egyedül az biztos- kiáltottam le Harry-nek a földszintre. Pár perc múlva bejött a szobámba.
-Ki hitte volna, hogy a fél órából háromnegyed lesz-forgatta meg a szemét, aztán tekintete megakadt valamin. A nyakláncomon. Valami csillant a szemében, de olyan gyorsan elkapta a pillantását, hogy nem tudtam kivenni micsoda.
-Lent várlak-motyogta, majd megfogta a bőröndömet és elindult vele lefelé.
Megvontam a vállam, majd belenéztem az egész alakos tükörbe, ami a szekrényem ajtaján van. Mi van, ha nem tetszettem Brooklynnak? Nem tartom magam szépnek, soha nem tartottam. Az egyetlen amit szeretek magamon az a hajam hosszúsága. De amúgy is, miért gondolkodom ezen? Ha tetszenék neki sem lenne semmi köztünk, amilyen szerencsém van pasik terén. Mint ár mondtam, szerintem találkozni sem fogunk többet.
Végül én is lementem az emeletről. A konyhában felkaptam egy almát, aztán kirohantam az udvarra, és mivel az ajtóhoz nem kell kulcs, hogy bezáródjon-ugyanis számkódos, mint ahogy azt már említettem is-, csupán becsuktam. Beültem Harry mellé a Range Roverébe, és elindultunk. Mivel megint, vagy inkább még mindig nagyon mérges voltam rá, bedugtam a fülesem a fülembe és max hangerőn hallgattam Joanna Zimertől az I believe-t, hogy még véletlenül se halljam a rádióból szóló számot, amit a tesóm ugyancsak elég hangosra feltekert, közben pedig az almámat ettem.
Épp a ránéztem volna a twitteremre a telefonomon, mikor Harry kirántotta a fülemből a fülhallgatót.
-Mi van?-fordultam felé dühösen.
-Beszakad a dobhártyád. Vedd lejjebb rajta a hangot-mondta.
-Úgy hallanám azt is, amit te hallgatsz-mormogtam.
-Így pedig én hallom amit te hallgatsz-vett a szájába egy rágót.
-Az nem érdekel-vontam vállat, majd visszadugtam a fülesemet, mire Harry-től csak egy szemforgatást kaptam.
Nem is lett volna értelme különösen összevitáznunk, hiszen pár perc múlva meg is érkeztünk a reptérre, ahol pár őr és egy sofőr várt minket, rengeteg sikítozó lánnyal és fotósokkal együtt. Két őr a csomagjainkat hozta, két őr ránk vigyázott, a sofőr pedig hazavitte a kocsit. Illetve hazavezetett vele.
Harry mellém állt, átölelte a vállam és bár nem igazán tetszett, nem szólhattam rá és vághattam hozzá pofákat, mert másnap az lenne az újságok címlapján hogy mi bajom van a bátyámmal.
**
A repülőn ülve elővettem a telefonomat, és lefényképeztem a tájat. Térerőm ugyan nem volt, de mivel wifi volt a repülőn, feltudtam tenni instagramra a képet azzal a felirattal hogy:  "Ismét L.A.-be."
Ezután a telefonomat elraktam, nem foglalkoztam vele, hogy rögtön több százan kedvelték. Úgy sem miattam, hanem a testvérem miatt teszik. Erről jut eszembe.
-Harry nem akartál valamit megbeszélni velem?-fordultam felé.
-Ömm.. de-bólintott idegesen.
-Akkor..-mondtam, hogy ösztönözzem a beszédre, ő azonban elgondolkodott.
-Mindegy-legyintett végül.
Megvontam a vállamat, majd elhelyezkedtem és aludni készültem. Végül sikerült is.


Sziasztok! ^^
Itt van a harmadik rész. :) Nem tudom biztosan, de mintha rövidebb lenne mint az előző kettő :/ Megpróbálom a többit minél hosszabbra írni, de sajnos nincs időm, és nem szeretném ha egy hétnél sokkal többet várnátok (bár most is majd hogy nem két hét volt) :(
Nagyon szépen köszönöm a négy feliratkozót és a kommenteket, hálás vagyok érte! :) Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket :)
Sok puszi és ölelés: Bonnie

2.rész

Reggel mikor felkeltem, a hasam éhesen korgott egyet. Kimásztam az ágyból, majd a kis asztalról elvéve megnéztem az időt. 10:03. Nem érdekelt, hogy csupán Harry pólójában vagyok, és a barátnője valószínűleg itt van, hiszen jóval a combom közepe alá ért.
Levánszorogtam a konyhába, de mikor benyitottam érdekes látvány fogadott.  Egy platina szőke plasztikázott csaj ült a pulton, előtte pedig a bátyám egy szál melegítőben, és épp hogy nem nyelték le egymást. Mintha semmit nem láttam volna mentem be és köszöntem nekik.
-Jó reggelt- nézett rám kínosan Harry, mire a lány gyilkos pillantásokat küldött felém.
-Ő ki?-kérdezte a tesómat lekezelően rám mutatva, mire felnevettem. A legutóbbi barátnője is pont ezt tette, mikor először találkoztunk. Bár az nem ilyen szituációban volt. Akárhogy is nézzük, nem egy kedves gesztus. Sőt, már itt elásta magát a szememben.
-A húgom, Ashley. Ashley, ő itt Kelly- mutatott be egymásnak, mire a barátnője leugrott a pultról, oda tipegett hozzám és a kezét nyújtotta, de én ne fogadtam el.
-Csá-intettem neki felhúzott szemöldökkel amolyan: "Húzz már innen" stílusban, mire most Harry-től kaptam a szúrós nézést.
Kivettem egy félliteres narancslét a hűtőből, csináltam egy szendvicset magamnak, míg ők elmentek a nappaliba, majd felmentem az ideiglenes szobámba.
Elhelyezkedtem az ágyamban, bekapcsoltam a tv-t, és úgy kezdtem el falatozni. Mikor megettem a reggelimet, megnéztem a twitterem a telefonomon. Semmi érdekes nem történt. Visszaírtam pár embernek, ekkor pedig megcsörrent a telefonom. Lottie hívott.
-Szia csajszi!-szólt bele vidáman.
-Szia Lottie-mosolyogtam rajta, hogy milyen boldog.
-Na kinél tervezünk pizsipartit?-kérdezte.
-Nálatok-vágtam rá azonnal.-Illetve..Sajnálom hogy ilyen udvariatlan voltam, tarthatjuk persze itt is, nem mintha zavarnál, csak tudod itt van Harry barátnője vagy nem tudom kije, és nem igazán szimpatikus, meg Harry-vel is összevesztem tegnap és...
-Ash-szakított félbe Lottie.
-Igen?
-Értem, nálunk tartjuk. Semmi gond. Mindent elmesélsz este, rendben? Úgy azért jobb, mint telefonon elhadarni két perc alatt-mondta.
-Igen, igazad van-sóhajtottam.-Mikorra menjek?
-Elmegy érted két óra múlva Louis, mert valamit meg akar beszélni Harry-vel-válaszolt.
-Rendben. Addig összekészülök. Majd találkozunk, puszi-köszöntem el.
-Pusziii-mondta elnyújtva, majd kinyomtam a telefont.
Nyújtóztam egyet, bementem a fürdőbe, megmostam az arcomat, majd egy kis sminket kentem fel rá, végül megfésültem hosszú barna hajam és máris elfogadható lett a kinézetem. Visszamentem a szobámba, ahol aztán egy 10 perces dilemmázás következett, hogy vajon mit vegyek fel. Hiszen, ki az a lány aki nem gondolkozik ezen a dolgon minden reggel legalább 5 percet? Az más kérdés, hogy valakinek még így is borzalmas a megjelenése.
A választásom végül egy Ramones haspólóra, egy magas derekú farmer rövidnadrágra, egy fehér conversre esett, majd felkaptam a hátizsákomat, és beledobáltam a másnapi cuccaimat. Holnap kissé Minnie egeres leszek. Mivel az időjárás-jelentés  holnapra sokkal hidegebbet mond, hosszúnadrágot és pulcsit tettem el. Még volt egy órám, gondoltam elrohanok a boltba valami nasit venni. A telefonomat meg a pénztárcámat a kezembe vettem és lementem a földszintre. Megszomjaztam, így mielőtt elindultam volna bementem a konyhába. Harry (szerencsére) egyedül ült az asztalnál egy kávéscsésze felett, és nem tűnt jókedvűnek. Bármennyire is haragszom rá, nagyon szeretem, így nem tudtam nem rákérdezni.
-Valami baj van?-érdeklődtem miközben kivettem a szekrényből a poharat. Mire Harry válaszolt, már megittam egy pohár vizet.
-Gondolkodtam-szólalt meg.
-És mire jutottál?-ráncoltam a szemöldököm, hiszen azt se árulta el miről filózott.
-Beszélnünk kéne-nézett rám hirtelen.
-Rendben, most viszont mennem kéne, háromnegyed órám van míg ide nem ér Louis, ugyanis Lottie-nál alszok, és előtte el kéne mennem boltba-néztem meg a telefonomon az időt.-Fontos?
-Nem, menj csak-legyintett.
-Biztos?-kérdeztem, mire bólintott.
-Oké. Mindjárt jövök-ígértem meg.
-Várj, adok pénzt-nyúlt az asztalon fekvő pénztárcájáért.
-Nem kell, van nálam-tiltakoztam azonnal.
-Húgi. Azt mondtam, adok-nyomott a kezembe egy összeget.
-Én meg azt mondtam nem kell, van nálam-nyújtottam vissza akaratosan.
Nem kell, hogy pénzt adjon. Tartsa meg. Attól, mert ad pénzt, hogy vásároljak nem fogok megbocsátani. Hagyjon békén. Sőt, igazából ha jóban lennénk sem fogadnám el.
-Ha nem teszed el, nem mehetsz el-vonta fel a szemöldökét nyertesen.
-Azt te nem mondhatod meg hova menjek!-keltem ki magamból.
-Ó dehogynem. 14 vagy, és rám vagy bízva. Hívd fel anyát ez ügyben nyugodtan- tárta szét a karjait.
-Ahjj már. Miért akarod hogy eltegyem a pénzt?-kérdeztem mérgesen.
-Mert ne a te költőpénzed fogyjon, és mint mondtam, rám vagy bízva-magyarázta.
Megforgattam a szemem, eltettem a pénzt, elköszöntem és már ott sem voltam. Volt még negyven percem, így a 10 percre lévő nagyobb boltba mentem, ahol mindent megtudtam venni. (Természetesen nem Harry pénzéből, majd visszacsempészem a pénztárcájába). Mikor kijöttem 12:32 volt, tehát volt 13 percem. Az út felénél kikötődött a cipőfűzőm, aztán leesett a pénztárcám, abból pedig ki az aprók, tehát szedegethettem fel, szóval pontosan 45-re értem vissza. Louis kocsija már ott parkolt, és ez annyit jelent, hogy hamarabb jött, mellette viszont még két autó állt. Az egyik Liam vadonatúj Audi márkájú autóját egyből felismertem, a harmadik pedig Niall Range Rover-je. Ha viszont ők hárman itt vannak, gondolom Zayn sem maradt ki.
Bementem, levettem a cipőmet és egyből a nappali felé vettem az irányt, ahonnan beszédet hallottam. Jól sejtettem, az egész banda bent ült.
-Sziasztok-mosolyogtam.
Mindegyiknek adtam két puszit, majd Louis megszólalt.
-Ideértem hogy elvigyelek, erre nem vagy itthon. hát milyen dolog ez?-kérdezte "felháborodottan".
-Te jöttél előbb, ráadásul ha itt vagyok sem hiszem, hogy elindultunk volna már-tettem karba a kezem.-Miről beszélgettetek?-kérdeztem helyet foglalva Liam mellett a kanapén.
-Az új albumról-mondta Harry.
-A tegnapi koncertről-vágta rá vele egy időben Zayn, ami túl gyanús volt.
-Értem. Szóval nem rám tartozik-bólintottam mosolyogva, mire Niall elhúzta a száját.
Á, szóval pont én voltam a téma. Illetve nem biztos, de nekem teljesen úgy jött le a srácok arcáról. Ekkor pedig beállt a kínos csend.
-Múltkor mondtad, hogy beszeretnéd festeni a hajad. Mikor mész fodrászhoz?-érdeklődött kedvesen Zayn megtörve ezzel azt a pár másodpercet. Néha felszoktuk hívni egymást és beszélgetni, egy hete pedig pont ez történt, így elmondtam neki mit tervezek.
-Három nap múlva. Anya felhívott egy itteni fodrászt és ledumálta vele-vigyorogtam.
-Befesteted a hajad?-kérdezte rosszallóan a bátyám. Ja igen, ő nem tudta.
-Aha-bólintottam.
-Milyenre?-kérdezte még mindig összeszűkített szemmel.
-Az alját kékre. Baromi jól fog kinézni-biztosítottam.
-Normális vagy?-kerekedett el a szeme.
-Mert?-kérdeztem ártatlanul.
-14 évesen kék haj? Jövőre gimibe mész. Szépen bemutatkozol-nézett rám elförmedve.
-Év elejétől szőke lesz-forgattam meg a szemem.-De ha úgy hagynám sem érdekelne, mit gondolnak mások-vontam meg a vállam.
-Te nem tudtad hogy a húgodnak be lesz festetve a haja? Oké, nem a legnagyobb dolog az életében, de a testvérek az ilyen dolgokat megbeszélik nem?-furcsállta Niall.
-Mi egyáltalán nem beszélünk, nem hogy ilyenről-sütöttem le a szemem, mire Harry egy hatalmasat sóhajtott.
Niall szája egy "o" alakot öltött fel, és eljött a második kínos csend ideje.
-Mikor megyünk?-fordultam hirtelen Louishoz.
-Mehetünk-pattant fel, mire én is feltápászkodtam.
-Harry-nézett Lou jelentőségteljesen a bátyámra, mire ő bólintott. Ahh. Pasi beszéd.
Felszaladtam a táskámért, a kezembe vettem a telefonom meg a napszemüvegem, a pénztárcámat pedig elraktam.
-Holnap mikor jössz?-kérdezte a bátyám.
-Majd-vontam vállat, mire felvonta a szemöldökét.
-Háromra itt vagyok-mondtam unottan.
Elköszöntünk a srácoktól, kimentünk, beültük Lou kocsijába és elindultunk. Halkan a rádió ment, de egyébként csöndben voltunk. Nem koncentráltam a zenére, sokkal inkább gondolkodtam azon, hogy jó ötlet volt-e a bátyámhoz jönnöm idén nyáron is. Hiszen... mi értelme volt? Hogy veszekedjek a tesómmal? Nem lehetek mindig Lottie-val. Bár terveim szerint nemigen lesz más társaságom. De egyébként most így nyáron egy fiút is eltudok képzelni magam mellé. Hülyeség, szerintem egyedül öregedek meg. Nekem soha nem elég, hogy egy srác jól néz ki. Ahoz, hogy legyen köztünk valami nagyon le kell nyűgöznie.
-Holnap jön egy ismerősöm reggel focizni. Remélem nem keltek fel rá. Ha mégis, előre elnézést kérek-mondta Louis.
-Ugyan-legyintettem.-Engem aztán reggel semmi nem ébreszthet fel-biztosítottam.
-Ennek örülök-mosolygott.
Visszamosolyogtam rá, és már ott is voltunk náluk. A cuccommal együtt kiszálltam, majd követtem befelé Louis-t. Gyönyörű háza van, Harry-éhez hasonlóan hatalmas, és látszik a lakberendezők munkája az elrendezésen. Na meg a takarítónőé, hiszen mindkét házban nagy rend van.
-Menj fel, Lottie a szobájában van. Tudod melyik az ugye?-kérdezte.
-Persze. Köszi a fuvart-vigyorogtam.
-Igazán nincs mit, amúgy is beszélnem kellet a bátyáddal.
Felsétáltam a lépcsőn, és kopogás nélkül nyitottam be Lottiehoz, aki az ágyán feküdt és tévézett. Szokásosan egymás nyakába ugrottunk, majd mikor kiörömködtük magunkat, törökülésben helyet foglaltunk az ágyán és beszélgetni kezdtünk.
-Na mesélj csak mi volt az amit telefonban elakartál mondani?
-Te is tudod, hogy Harryvel nem szokásunk beszélni-kezdtem, mire bólintott.-Mikor megérkeztem, nem jött ki a reptérre. Ezzel nem volt gondom, megszoktam. De én kettőkor értem be, ő pedig ötkor ért haza. Hát mi ez?-kérdeztem felháborodottan.
-Bunkó-motyogta Lottie.
-És ez semmi-sóhajtottam.-Rá egy órára le is lépett mert elment valami Kelly-ért, aki állítólag csak a haverja, bár abból kiindulva amit reggel láttam nem hiszem-dünnyögtem.-Ráadásul tegnap összevesztem vele amiért nem jött ki, amiért otthagyott, és amiért seggfej volt tegnap amikor üzenetben beszéltünk-nyújtottam oda a telefonomat az üzeneteknél megnyitva, ő pedig elolvasta.
-Jajj Ash-görbült le a szája széle.-Majd észhez tér-próbált vigasztalni.
-Kétlem-ráztem meg a fejem.-De mindegy. Elvesztettem a reményt, hogy valaha is olyanok leszünk mint régen-húztam el a számat.-De mi van veled? Mesélj valami boldogat, hogy ne legyen rossz a hangulat-mosolyogtam.
Több sem kellett neki, ettől kezdve be sem állt a szája. Mesélt arról, hogy lett két hármasa a bizonyítványában mert a tanárok nem bírják őt, pedig rengeteget tanult, arról, hogy év közben volt egy barátja, de hamar rájött, hogy nem az esete, így most nincs pasi az életében és nem is szeretne, arról, hogy a repülőn volt egy idegesítő házaspár akik folyamatosan veszekedtek, és hogy büszke magára, mert sokat fogyott az utóbbi időben, bár szerintem semmi értelme, nagyon jó alakja van.
Természetesen az egész estét filmnézéssel meg pletykálással töltöttük, bár szerintem ez normális, ha két barátnő egymásnál alszik.
Hajnali háromkor, körömfestés közben Lottie-nak nevetőgörcse lett a semmitől, ezzel pedig két dolgot eredményezett. Az egyik, hogy mivel én festettem éppen az ő körmét, a fél ujja kék lett, a másik pedig hogy Louis átordibált, hogy csendesebben vihogjon mert ez áthallatszik hozzá és barom idegesítő, így úgy döntöttünk inkább alszunk.
****
Reggel ahoz képest, hogy csak negyed négykor aludtunk el már kilenckor kipattantak a szemeim, ennek pedig az volt az oka, hogy a lenti emberek valamit levertek. Gondolom Louis és az ismerőse, Lottie még az igazak álmát aludja mellettem. Úgy látszik tegnap elszóltam magam Louis-nak, mikor azt mondtam nem kelek fel semmire. Mivel nem tudtam visszaaludni, Louis-ékat átkozva másztam ki az ágyból, és a pizsamámban, ami egy fekete rövidnadrágból, és a fél vállamon lelógó szürke pulcsiból áll, kócos hajjal mentem le a lépcsőn.
-Louis te levertél egy vázát?-hallottam egy idegen nevetést a nappali felől.
-Ilyenkor egy kicsit örülök, hogy már nem anyával élek. Ne tudd meg mit kapnék érte-hallottam Lou hangját is.
Én is odamentem, ekkor pedig megláttam Loui-t, és egy leírhatatlanul helyes srácot. Barna haja tökéletesen meg volt csinálva, fehér mez és focinadrág volt rajta, fekete Nike stoplissal, és szintén fehér sípcsontvédővel. Csokoládébarna szemeit rám emelte, ekkor pedig Louis is észrevett.
-Ash, felkeltettünk?-kérdezte elhúzott szájjal Lou.
-Nem-ráztam meg a fejét, mire megkönnyebbült.-Csak te ébresztettél fel. Levertél egy vázát-emlékeztettem rá, mire bűnbánóan a váza darabkáira nézett, aztán rám.
-Sajnálom-mondta.
-Nyugi, semmi baj. Lesz még időm a szünetben aludni- nyugtattam.
Az ismeretlennel összeakadt a tekintetünk, majd kissé elmosolyodott és bemutatkozott.
-Brooklyn Bekcham-mondta meg a nevét.



Itt is lenne a második rész. A harmadikat fogalmam sincs, mikor lesz időm megírni, lehet, hogy már szombaton fent lesz, de az is lehet, hogy csak egy hét múlva. Remélem a két link, amiken a főszereplőnk összeállításai vannak jók lettek, először csináltam ilyet. Ha tetszett kommenteljetek, iratkozzatok fel. :)
xxBonnie

1.rész

Megint itt vagyok. Ismét a reptér forgatagában állok és a bátyámat, vagy egy nevemmel ellátott táblát szorongató közel 120 kg-os őrt keresek. Tapasztalataim szerint az utóbbit fogom megtalálni. Pár perc elteltével beigazolódott az állításom. Sam-en, a testvérem fő biztonsági őrén akadt meg pillantásom. Csalódottan elmosolyodtam, hiszen titkon minden egyes idejövetelkor abban reménykedtem egyszer a testvérem fog itt várni. Úgy látszik ez soha nem fog megtörténni.
Megfogtam hatalmas bőröndömet a jobb kezemmel, míg a hátizsákot felakasztottam a bal vállamra, és így indultam el Sam felé, akinek nagy mosoly terült el arcán, mikor meglátott maga felé közeledni. Mindig is szerettem Sam-et. Mióta ő "vigyázott" a fiúkra és megismerkedtünk, bármi gondom van, akár az éjszaka közepén is felhívhatom, megpróbál segíteni.
Mikor odaértem hozzá széttárta karjait és ölelésbe vont.
-Szia Ash- vigyorgott.
-Szia- mosolyogtam fel rá. Nos igen. Alig vagyok 151 cm, ő pedig legalább 185.
Megfogta a csomagjaimat, majd a kijárat felé igyekeztünk, de egy rajongó így is felismert.
-Ömm.. Bocsi, de nem te vagy Harry Styles húga?-jött oda egy 14 év körüli lány.
-De igen- néztem kedvesen rá. Mindig is örömmel adtam autogramot, vagy csináltam velük képet, mert tudtam, örömet okozok nekik ezzel, bár ennek pontosan nem értem az okát. Én csak Harry testvére vagyok. Semmi közöm ahoz, amit ők csináltak.
-Kér-kérhetek tőled egy aláírást és fotót?-kérdezte félénken, mire bólintottam.
Aláírtam neki a cetlit, amit odanyújtott, majd Sam csinált egy képet rólunk, és megköszönve elrohant a lány.
Ezek után zökkenőmentesen értünk a parkolóban álló Range Rover-hez. Egy sofőr ült a volán mögött, én beültem hátra, Sam pedig az anyósülésre.
-Lottie megjött már?-érdeklődtem.
Ő a legjobb barátnőm, és mégsem tudok róla ilyen információkat. Fel kéne hívnom, hiszen már van térerőm.
Lottie-t akkor ismertem meg, mikor a srácokat összerakták egy bandába, és mindketten mentünk nekik szurkolni. Rögtön megtaláltuk a közös hangot, és bár nem sűrűn találkozunk- hiszen nem lakunk egymáshoz közel-, szerintem ha megkérdezik tőlünk ki az akire testvéredként gondolsz, mindketten örömmel vágjuk rá egymás nevét.
-Igen, már délelőtt. Louis kiment érte,aztán haza mentek, de azt üzenik este átmennek-mondta Sam kizökkentve a gondolataimból.
-Rendben-suttogtam.
Érte képes kimenni a bátyja. Neki nem távolságtartó mióta elköltözött. Csak még erősebbé tette a kapcsolatukat a távolság. Egy igazi testvérpár. Irigylem emiatt.
-És egyébként mi a helyzet?-kérdezte kissé hátrafordulva.-Milyen lett az évvégid?
-Semmi nem történt, elég unalmas év közben az életem. Természetesen kitűnő- mosolyogtam büszkén, mire füttyentett egyet elismerés képpen.
-Akkor megérdemled a pihenést- bólogatott.
-Veled miújság?
-Rám is rám fér már a nyári kikapcsolódás. A fiúk tettek róla, hogy ne legyen egy perc nyugtom se-sóhajtott, mire felkuncogtam.
-Otthon van?-kérdeztem halkan az ablakon kinézve.
-Ötre otthon lesz-ígérte meg szintén kerülve a szemkontaktust, mire hitetlenül felnevettem.
Csak az én testvérem lehet olyan, hogy a több mint fél éve nem látott húgáért nem, hogy nem megy ki a reptérre de érkezésem után három órával képes hazatolni a képét.
Utoljára karácsonykor láttam Harry-t, most pedig június eleje van. Egy évben általában kétszer találkozunk, és mindig ezt csinálja mikor nyári szünetre idejövök. Bár eddig legalább volt hajlandó addigra Londoni villájához érni, míg Sam haza fuvarozott.
Nem volt mindig ilyen. Csak akkor kezdett így viselkedni, mikor elköltözött. Míg otthon lakott , és haza jött a gimiből, agyon szorongatott, este pedig közösen néztünk béna sorozatokat, és minden családi találkozónál közösen gyűrtük le a nagymamánk pocsék főztjét. Elválaszthatatlanok voltunk.
Össze sem lehet hasonlítani a mostani kapcsolatunkkal.
Fél óra múlva megérkeztünk a hatalmas villához. Elbúcsúztam a két férfitól, majd fogva a cuccaim kiszálltam a kocsiból, és a kapuhoz sétáltam. Bírtam a helyes számkódot, mire az egy kattanással jelezte, hogy kinyílt. Besétáltam az udvarba, a kaput gondosan becsuktam magam mögött, ami így vissza zárult. Az ajtóhoz érve ugyancsak beírtam a megfelelő kódot, és belépve felfedeztem, hogy valóban üres a lakás. Nincs itt senki.
Magam mögött becsuktam az ajtót, az előtérben levettem a cipőmet, majd bőröndömet és táskámat fogva elindultam az emeletre. 10 percbe biztos bele telt, mire felértem a nekem előkészített szobához, hiszen hatalmas a lépcső, és nehéz volt a bőröndöm, na meg ugye nagyon nagy a ház.
Mikor végre megtaláltam, bementem. Az a szoba volt, mint amiben minden évben lakni szoktam ebben a pár hónapban.
A szobában egy hatalmas fehér franciaágy volt, mellette fekete éjjeliszekrény. A fal halvány rózsaszín, a függöny, a beépített szekrény szintén fehér színben pompázott, és az ággyal szemben található nagy plazma tv pedig fekete volt.
A következő egy órám csak azzal telt el, hogy kipakoltam bőröndöm tartamát, miközben halkan a tv szólt egy zenecsatornán. Ezután lementem a konyhába valami ehető után kutatva. Találtam a fagyasztóban egy mirelit pizzát, így úgy döntöttem azt sütöm meg. 45 perc elteltével már a nappaliban falatoztam az elkészült kaját.
Mivel még volt egy órám míg Harry megérkezik, betettem a DVD lejátszóba a barátság extrákkalt, és evés közben nézni kezdtem.Ez a kedvenc filmem, bármikor és bárhol megnézem, ezért észre sem vettem mennyire elrepült az idő, csak mikor a mellettem lévő asztalon fekvő készülék jelezte, hogy kinyitották a kaput, nem sokkal később pedig az ajtót.
Meg sem mozdultam, csak vártam, hogy megjelenjen a bátyám, ami hamar be is következett.
-Szia Ash- jött be és egy puszit nyomott a homlokomra. Szóval már azt sem érdemlem meg hogy két puszit kapjak az arcomra.
-Azt hittem kifogsz elém jönni- hagytam figyelmen kívül a köszönését, miközben leült mellém.
-Bocs húgi, elhúzódott a megbeszélés Paul-lal-nézett rám bűnbánóan, bár tudtam, igazából nem sajnálja.
-Louis kitudott menni Lottie-ért-mondtam felhúzott szemöldökkel.
-Ja, igen. Ez most őt nem érintette. Csak velem beszélt a menedzserünk, amiért elfelejtettem egy dalt átküldeni neki- forgatta meg szemét. Elhiszem, hogy beszélt ma ilyenről a menedzserével, de nem az húzódott el ilyen hosszan. Sokkal inkább egy lány van a dologban szerintem. Két hete jelent meg nem egy újságban, hogy Harry-nek talán új barátnője van. Egy újabb modell. Barátnői közül egyedül Taylor-t szerettem. Ő kedves, szép, aranyos volt. Nagyon szimpatikus lány. A többi pedig mind ugyanúgy nézett ki.
-Értem- hagytam rá a dolgot.
Ezután jelentéktelen dolgokról beszélgettünk. Mi volt vele itt Londonban, és mi volt velem otthon. Természetesen nem úgy beszéltünk, mint akik minden titkukat elmondják egymásnak. Csupán mint két jó barát.. Ja nem, még úgy se. Egy jó barátot megszokás dicsérni a kitűnő bizonyítványáért nem? Harry nem tette. Mintha meg sem hallotta volna azt a mondatomat, kérdezett rá valami másra.
-Nem gond, ha este átjön az egyik haverom, Kelly?-érdeklődött. A lány akivel a napokban összehozták. Már a neve is ribancos. Tudom, előítéletes vagyok, de ezt a bátyám előző barátnőinek köszönheti.
-Haver, mi?-néztem rá a bal szemöldökömet felvonva.
-Őőő. Aha- vakarta meg a tarkóját.
-Nekem mindegy. Csak csendben dugjatok, mert a melletted lévő szoba az enyém-álltam fel, megfogtam a tányéromat és átsétáltam a konyhába, de a szemem sarkából láttam, hogy a tesóm szeme elkerekedik.
Kivettem magamnak egy fél literes narancslevet a hűtőből, majd kortyolgatni kezdtem, mikor Harry megjelent.
-Akkor elmegyek érte. Fél óra és itt vagyok-ígérte, mire csak vállat vontam. Mérges vagyok rá, nem egy dolog miatt. Lemondóan sóhajtott, majd elhagyta a lakást. Egy bocsánatot sem bír kinyögni. Csodás nyár elé nézünk.
Felmentem a szobámba, összeszedtem a fürdéshez szükséges dolgokat, majd elmentem tusolni. Felvettem a tiszta fehérneműmet, visszamentem a szobámba és pizsama után kutakodtam, de egyszerűen sehol nem találtam. Az nem létezik, hogy nem hoztam el. Emlékszem, hogy beraktam, aztán anya kivette mert másképp rendezte el a bőröndömet hogy az összes cuccom beleférjen és mondta, hogy majd rakjam vissza. És én... Nem raktam vissza. Király.
Mivel a tesóm(ék) még mindig nem volt(ak) itthon, ezért bementem a szobájába, megkerestem hol tartja a pólóit és random kikaptam egyet, majd felvettem. Mivel illene Harry-től elkérni, miközben a szobám felé tartottam írtam neki egy üzenetet. Lekapcsoltam a villanyom, befeküdtem az ágyamba, ekkor pedig megérkezett a bátyámtól a válasz. Természetesen nem tudtunk normálisan beszélni. A képek magukért beszélnek...

  

És igen, ekkor elegem lett. Hogy mondhat ilyet? Idióta. A testvérem egyáltalán? Oké, legyen azzal az idióta libával. Kit érdekel?

Megbántottan és szomorúan hajtottam a fejem a párnámra, majd a testvérem következő üzeneteit olvastam, de nem válaszoltam. Könnyáztatott arcomat a telefonom fénye világította meg, miközben visszaemlékeztem egy emlékre. Anyának van egy húga, akivel nem beszél. Régebben Liza (anya húga) valamivel nagyon megbántotta anyát, amiről azóta sem képes beszélni. Nem tartjuk velük a     kapcsolatot egy ilyen dolog miatt. Mert megbántotta. Emlékszem, erről Harry-vel sokszor beszéltünk és ha ez volt a téma mindig szomorú lettem.

Talán 12 éves lehettem, Harry pedig 16, mikor a kertben egymás mellett feküdtünk a földön és előhozta anyát és Lizt.

-Ígérd meg, hogy mi mindig beszélni fogunk. Tudni akarom hogyan alakul az életed- néztem rá szomorúan.

-Megígérem-mosolygott, majd adott egy puszit az arcomra.

Mikor már úgy gondoltam nincs kedvem tovább olvasni Harry sajnálkozását, kikapcsoltam a telefonomat, behunytam a szemem és bár még párpercig pityeregtem, viszonylag hamar elaludtam.

És ez lenne az első rész. Remélem tetszett. :)

Ha így van, kérlek hagyjatok magatok után nyomot.

xxBonnie

Tudnivalók

Sziasztok! :)
Bonnie Gale vagyok (illetve ez csak az álnevem, mert a sajátomat nem szeretném elárulni), 14 éves vagyok, nyolcadikos. Nagyon sokat kell tanulnom, ráadásul táncolok, és hetente öt táncom van délutánonként, ami szintén sokat elvesz a szabadidőmből, ezáltal nem tudom megmondani hogy a részek milyen gyakran fognak érkezni. Nyilván hétvégén fogom a részeket írni, és hét közben ha éppen sok a szabadidőm, vagy nincs annyi tanulnivalóm másnapra. A blogger profilképemen természetesen nem én vagyok :)
A bevezetőt itt tudjátok megnézni, valamint a jobboldali sávban a bevezető feliratra kattintva.
Remélem sokak tetszését elnyeri az első fejezet, hamarosan kirakom.
xxBonnie