1.rész

Megint itt vagyok. Ismét a reptér forgatagában állok és a bátyámat, vagy egy nevemmel ellátott táblát szorongató közel 120 kg-os őrt keresek. Tapasztalataim szerint az utóbbit fogom megtalálni. Pár perc elteltével beigazolódott az állításom. Sam-en, a testvérem fő biztonsági őrén akadt meg pillantásom. Csalódottan elmosolyodtam, hiszen titkon minden egyes idejövetelkor abban reménykedtem egyszer a testvérem fog itt várni. Úgy látszik ez soha nem fog megtörténni.
Megfogtam hatalmas bőröndömet a jobb kezemmel, míg a hátizsákot felakasztottam a bal vállamra, és így indultam el Sam felé, akinek nagy mosoly terült el arcán, mikor meglátott maga felé közeledni. Mindig is szerettem Sam-et. Mióta ő "vigyázott" a fiúkra és megismerkedtünk, bármi gondom van, akár az éjszaka közepén is felhívhatom, megpróbál segíteni.
Mikor odaértem hozzá széttárta karjait és ölelésbe vont.
-Szia Ash- vigyorgott.
-Szia- mosolyogtam fel rá. Nos igen. Alig vagyok 151 cm, ő pedig legalább 185.
Megfogta a csomagjaimat, majd a kijárat felé igyekeztünk, de egy rajongó így is felismert.
-Ömm.. Bocsi, de nem te vagy Harry Styles húga?-jött oda egy 14 év körüli lány.
-De igen- néztem kedvesen rá. Mindig is örömmel adtam autogramot, vagy csináltam velük képet, mert tudtam, örömet okozok nekik ezzel, bár ennek pontosan nem értem az okát. Én csak Harry testvére vagyok. Semmi közöm ahoz, amit ők csináltak.
-Kér-kérhetek tőled egy aláírást és fotót?-kérdezte félénken, mire bólintottam.
Aláírtam neki a cetlit, amit odanyújtott, majd Sam csinált egy képet rólunk, és megköszönve elrohant a lány.
Ezek után zökkenőmentesen értünk a parkolóban álló Range Rover-hez. Egy sofőr ült a volán mögött, én beültem hátra, Sam pedig az anyósülésre.
-Lottie megjött már?-érdeklődtem.
Ő a legjobb barátnőm, és mégsem tudok róla ilyen információkat. Fel kéne hívnom, hiszen már van térerőm.
Lottie-t akkor ismertem meg, mikor a srácokat összerakták egy bandába, és mindketten mentünk nekik szurkolni. Rögtön megtaláltuk a közös hangot, és bár nem sűrűn találkozunk- hiszen nem lakunk egymáshoz közel-, szerintem ha megkérdezik tőlünk ki az akire testvéredként gondolsz, mindketten örömmel vágjuk rá egymás nevét.
-Igen, már délelőtt. Louis kiment érte,aztán haza mentek, de azt üzenik este átmennek-mondta Sam kizökkentve a gondolataimból.
-Rendben-suttogtam.
Érte képes kimenni a bátyja. Neki nem távolságtartó mióta elköltözött. Csak még erősebbé tette a kapcsolatukat a távolság. Egy igazi testvérpár. Irigylem emiatt.
-És egyébként mi a helyzet?-kérdezte kissé hátrafordulva.-Milyen lett az évvégid?
-Semmi nem történt, elég unalmas év közben az életem. Természetesen kitűnő- mosolyogtam büszkén, mire füttyentett egyet elismerés képpen.
-Akkor megérdemled a pihenést- bólogatott.
-Veled miújság?
-Rám is rám fér már a nyári kikapcsolódás. A fiúk tettek róla, hogy ne legyen egy perc nyugtom se-sóhajtott, mire felkuncogtam.
-Otthon van?-kérdeztem halkan az ablakon kinézve.
-Ötre otthon lesz-ígérte meg szintén kerülve a szemkontaktust, mire hitetlenül felnevettem.
Csak az én testvérem lehet olyan, hogy a több mint fél éve nem látott húgáért nem, hogy nem megy ki a reptérre de érkezésem után három órával képes hazatolni a képét.
Utoljára karácsonykor láttam Harry-t, most pedig június eleje van. Egy évben általában kétszer találkozunk, és mindig ezt csinálja mikor nyári szünetre idejövök. Bár eddig legalább volt hajlandó addigra Londoni villájához érni, míg Sam haza fuvarozott.
Nem volt mindig ilyen. Csak akkor kezdett így viselkedni, mikor elköltözött. Míg otthon lakott , és haza jött a gimiből, agyon szorongatott, este pedig közösen néztünk béna sorozatokat, és minden családi találkozónál közösen gyűrtük le a nagymamánk pocsék főztjét. Elválaszthatatlanok voltunk.
Össze sem lehet hasonlítani a mostani kapcsolatunkkal.
Fél óra múlva megérkeztünk a hatalmas villához. Elbúcsúztam a két férfitól, majd fogva a cuccaim kiszálltam a kocsiból, és a kapuhoz sétáltam. Bírtam a helyes számkódot, mire az egy kattanással jelezte, hogy kinyílt. Besétáltam az udvarba, a kaput gondosan becsuktam magam mögött, ami így vissza zárult. Az ajtóhoz érve ugyancsak beírtam a megfelelő kódot, és belépve felfedeztem, hogy valóban üres a lakás. Nincs itt senki.
Magam mögött becsuktam az ajtót, az előtérben levettem a cipőmet, majd bőröndömet és táskámat fogva elindultam az emeletre. 10 percbe biztos bele telt, mire felértem a nekem előkészített szobához, hiszen hatalmas a lépcső, és nehéz volt a bőröndöm, na meg ugye nagyon nagy a ház.
Mikor végre megtaláltam, bementem. Az a szoba volt, mint amiben minden évben lakni szoktam ebben a pár hónapban.
A szobában egy hatalmas fehér franciaágy volt, mellette fekete éjjeliszekrény. A fal halvány rózsaszín, a függöny, a beépített szekrény szintén fehér színben pompázott, és az ággyal szemben található nagy plazma tv pedig fekete volt.
A következő egy órám csak azzal telt el, hogy kipakoltam bőröndöm tartamát, miközben halkan a tv szólt egy zenecsatornán. Ezután lementem a konyhába valami ehető után kutatva. Találtam a fagyasztóban egy mirelit pizzát, így úgy döntöttem azt sütöm meg. 45 perc elteltével már a nappaliban falatoztam az elkészült kaját.
Mivel még volt egy órám míg Harry megérkezik, betettem a DVD lejátszóba a barátság extrákkalt, és evés közben nézni kezdtem.Ez a kedvenc filmem, bármikor és bárhol megnézem, ezért észre sem vettem mennyire elrepült az idő, csak mikor a mellettem lévő asztalon fekvő készülék jelezte, hogy kinyitották a kaput, nem sokkal később pedig az ajtót.
Meg sem mozdultam, csak vártam, hogy megjelenjen a bátyám, ami hamar be is következett.
-Szia Ash- jött be és egy puszit nyomott a homlokomra. Szóval már azt sem érdemlem meg hogy két puszit kapjak az arcomra.
-Azt hittem kifogsz elém jönni- hagytam figyelmen kívül a köszönését, miközben leült mellém.
-Bocs húgi, elhúzódott a megbeszélés Paul-lal-nézett rám bűnbánóan, bár tudtam, igazából nem sajnálja.
-Louis kitudott menni Lottie-ért-mondtam felhúzott szemöldökkel.
-Ja, igen. Ez most őt nem érintette. Csak velem beszélt a menedzserünk, amiért elfelejtettem egy dalt átküldeni neki- forgatta meg szemét. Elhiszem, hogy beszélt ma ilyenről a menedzserével, de nem az húzódott el ilyen hosszan. Sokkal inkább egy lány van a dologban szerintem. Két hete jelent meg nem egy újságban, hogy Harry-nek talán új barátnője van. Egy újabb modell. Barátnői közül egyedül Taylor-t szerettem. Ő kedves, szép, aranyos volt. Nagyon szimpatikus lány. A többi pedig mind ugyanúgy nézett ki.
-Értem- hagytam rá a dolgot.
Ezután jelentéktelen dolgokról beszélgettünk. Mi volt vele itt Londonban, és mi volt velem otthon. Természetesen nem úgy beszéltünk, mint akik minden titkukat elmondják egymásnak. Csupán mint két jó barát.. Ja nem, még úgy se. Egy jó barátot megszokás dicsérni a kitűnő bizonyítványáért nem? Harry nem tette. Mintha meg sem hallotta volna azt a mondatomat, kérdezett rá valami másra.
-Nem gond, ha este átjön az egyik haverom, Kelly?-érdeklődött. A lány akivel a napokban összehozták. Már a neve is ribancos. Tudom, előítéletes vagyok, de ezt a bátyám előző barátnőinek köszönheti.
-Haver, mi?-néztem rá a bal szemöldökömet felvonva.
-Őőő. Aha- vakarta meg a tarkóját.
-Nekem mindegy. Csak csendben dugjatok, mert a melletted lévő szoba az enyém-álltam fel, megfogtam a tányéromat és átsétáltam a konyhába, de a szemem sarkából láttam, hogy a tesóm szeme elkerekedik.
Kivettem magamnak egy fél literes narancslevet a hűtőből, majd kortyolgatni kezdtem, mikor Harry megjelent.
-Akkor elmegyek érte. Fél óra és itt vagyok-ígérte, mire csak vállat vontam. Mérges vagyok rá, nem egy dolog miatt. Lemondóan sóhajtott, majd elhagyta a lakást. Egy bocsánatot sem bír kinyögni. Csodás nyár elé nézünk.
Felmentem a szobámba, összeszedtem a fürdéshez szükséges dolgokat, majd elmentem tusolni. Felvettem a tiszta fehérneműmet, visszamentem a szobámba és pizsama után kutakodtam, de egyszerűen sehol nem találtam. Az nem létezik, hogy nem hoztam el. Emlékszem, hogy beraktam, aztán anya kivette mert másképp rendezte el a bőröndömet hogy az összes cuccom beleférjen és mondta, hogy majd rakjam vissza. És én... Nem raktam vissza. Király.
Mivel a tesóm(ék) még mindig nem volt(ak) itthon, ezért bementem a szobájába, megkerestem hol tartja a pólóit és random kikaptam egyet, majd felvettem. Mivel illene Harry-től elkérni, miközben a szobám felé tartottam írtam neki egy üzenetet. Lekapcsoltam a villanyom, befeküdtem az ágyamba, ekkor pedig megérkezett a bátyámtól a válasz. Természetesen nem tudtunk normálisan beszélni. A képek magukért beszélnek...

  

És igen, ekkor elegem lett. Hogy mondhat ilyet? Idióta. A testvérem egyáltalán? Oké, legyen azzal az idióta libával. Kit érdekel?

Megbántottan és szomorúan hajtottam a fejem a párnámra, majd a testvérem következő üzeneteit olvastam, de nem válaszoltam. Könnyáztatott arcomat a telefonom fénye világította meg, miközben visszaemlékeztem egy emlékre. Anyának van egy húga, akivel nem beszél. Régebben Liza (anya húga) valamivel nagyon megbántotta anyát, amiről azóta sem képes beszélni. Nem tartjuk velük a     kapcsolatot egy ilyen dolog miatt. Mert megbántotta. Emlékszem, erről Harry-vel sokszor beszéltünk és ha ez volt a téma mindig szomorú lettem.

Talán 12 éves lehettem, Harry pedig 16, mikor a kertben egymás mellett feküdtünk a földön és előhozta anyát és Lizt.

-Ígérd meg, hogy mi mindig beszélni fogunk. Tudni akarom hogyan alakul az életed- néztem rá szomorúan.

-Megígérem-mosolygott, majd adott egy puszit az arcomra.

Mikor már úgy gondoltam nincs kedvem tovább olvasni Harry sajnálkozását, kikapcsoltam a telefonomat, behunytam a szemem és bár még párpercig pityeregtem, viszonylag hamar elaludtam.

És ez lenne az első rész. Remélem tetszett. :)

Ha így van, kérlek hagyjatok magatok után nyomot.

xxBonnie