2.rész

Reggel mikor felkeltem, a hasam éhesen korgott egyet. Kimásztam az ágyból, majd a kis asztalról elvéve megnéztem az időt. 10:03. Nem érdekelt, hogy csupán Harry pólójában vagyok, és a barátnője valószínűleg itt van, hiszen jóval a combom közepe alá ért.
Levánszorogtam a konyhába, de mikor benyitottam érdekes látvány fogadott.  Egy platina szőke plasztikázott csaj ült a pulton, előtte pedig a bátyám egy szál melegítőben, és épp hogy nem nyelték le egymást. Mintha semmit nem láttam volna mentem be és köszöntem nekik.
-Jó reggelt- nézett rám kínosan Harry, mire a lány gyilkos pillantásokat küldött felém.
-Ő ki?-kérdezte a tesómat lekezelően rám mutatva, mire felnevettem. A legutóbbi barátnője is pont ezt tette, mikor először találkoztunk. Bár az nem ilyen szituációban volt. Akárhogy is nézzük, nem egy kedves gesztus. Sőt, már itt elásta magát a szememben.
-A húgom, Ashley. Ashley, ő itt Kelly- mutatott be egymásnak, mire a barátnője leugrott a pultról, oda tipegett hozzám és a kezét nyújtotta, de én ne fogadtam el.
-Csá-intettem neki felhúzott szemöldökkel amolyan: "Húzz már innen" stílusban, mire most Harry-től kaptam a szúrós nézést.
Kivettem egy félliteres narancslét a hűtőből, csináltam egy szendvicset magamnak, míg ők elmentek a nappaliba, majd felmentem az ideiglenes szobámba.
Elhelyezkedtem az ágyamban, bekapcsoltam a tv-t, és úgy kezdtem el falatozni. Mikor megettem a reggelimet, megnéztem a twitterem a telefonomon. Semmi érdekes nem történt. Visszaírtam pár embernek, ekkor pedig megcsörrent a telefonom. Lottie hívott.
-Szia csajszi!-szólt bele vidáman.
-Szia Lottie-mosolyogtam rajta, hogy milyen boldog.
-Na kinél tervezünk pizsipartit?-kérdezte.
-Nálatok-vágtam rá azonnal.-Illetve..Sajnálom hogy ilyen udvariatlan voltam, tarthatjuk persze itt is, nem mintha zavarnál, csak tudod itt van Harry barátnője vagy nem tudom kije, és nem igazán szimpatikus, meg Harry-vel is összevesztem tegnap és...
-Ash-szakított félbe Lottie.
-Igen?
-Értem, nálunk tartjuk. Semmi gond. Mindent elmesélsz este, rendben? Úgy azért jobb, mint telefonon elhadarni két perc alatt-mondta.
-Igen, igazad van-sóhajtottam.-Mikorra menjek?
-Elmegy érted két óra múlva Louis, mert valamit meg akar beszélni Harry-vel-válaszolt.
-Rendben. Addig összekészülök. Majd találkozunk, puszi-köszöntem el.
-Pusziii-mondta elnyújtva, majd kinyomtam a telefont.
Nyújtóztam egyet, bementem a fürdőbe, megmostam az arcomat, majd egy kis sminket kentem fel rá, végül megfésültem hosszú barna hajam és máris elfogadható lett a kinézetem. Visszamentem a szobámba, ahol aztán egy 10 perces dilemmázás következett, hogy vajon mit vegyek fel. Hiszen, ki az a lány aki nem gondolkozik ezen a dolgon minden reggel legalább 5 percet? Az más kérdés, hogy valakinek még így is borzalmas a megjelenése.
A választásom végül egy Ramones haspólóra, egy magas derekú farmer rövidnadrágra, egy fehér conversre esett, majd felkaptam a hátizsákomat, és beledobáltam a másnapi cuccaimat. Holnap kissé Minnie egeres leszek. Mivel az időjárás-jelentés  holnapra sokkal hidegebbet mond, hosszúnadrágot és pulcsit tettem el. Még volt egy órám, gondoltam elrohanok a boltba valami nasit venni. A telefonomat meg a pénztárcámat a kezembe vettem és lementem a földszintre. Megszomjaztam, így mielőtt elindultam volna bementem a konyhába. Harry (szerencsére) egyedül ült az asztalnál egy kávéscsésze felett, és nem tűnt jókedvűnek. Bármennyire is haragszom rá, nagyon szeretem, így nem tudtam nem rákérdezni.
-Valami baj van?-érdeklődtem miközben kivettem a szekrényből a poharat. Mire Harry válaszolt, már megittam egy pohár vizet.
-Gondolkodtam-szólalt meg.
-És mire jutottál?-ráncoltam a szemöldököm, hiszen azt se árulta el miről filózott.
-Beszélnünk kéne-nézett rám hirtelen.
-Rendben, most viszont mennem kéne, háromnegyed órám van míg ide nem ér Louis, ugyanis Lottie-nál alszok, és előtte el kéne mennem boltba-néztem meg a telefonomon az időt.-Fontos?
-Nem, menj csak-legyintett.
-Biztos?-kérdeztem, mire bólintott.
-Oké. Mindjárt jövök-ígértem meg.
-Várj, adok pénzt-nyúlt az asztalon fekvő pénztárcájáért.
-Nem kell, van nálam-tiltakoztam azonnal.
-Húgi. Azt mondtam, adok-nyomott a kezembe egy összeget.
-Én meg azt mondtam nem kell, van nálam-nyújtottam vissza akaratosan.
Nem kell, hogy pénzt adjon. Tartsa meg. Attól, mert ad pénzt, hogy vásároljak nem fogok megbocsátani. Hagyjon békén. Sőt, igazából ha jóban lennénk sem fogadnám el.
-Ha nem teszed el, nem mehetsz el-vonta fel a szemöldökét nyertesen.
-Azt te nem mondhatod meg hova menjek!-keltem ki magamból.
-Ó dehogynem. 14 vagy, és rám vagy bízva. Hívd fel anyát ez ügyben nyugodtan- tárta szét a karjait.
-Ahjj már. Miért akarod hogy eltegyem a pénzt?-kérdeztem mérgesen.
-Mert ne a te költőpénzed fogyjon, és mint mondtam, rám vagy bízva-magyarázta.
Megforgattam a szemem, eltettem a pénzt, elköszöntem és már ott sem voltam. Volt még negyven percem, így a 10 percre lévő nagyobb boltba mentem, ahol mindent megtudtam venni. (Természetesen nem Harry pénzéből, majd visszacsempészem a pénztárcájába). Mikor kijöttem 12:32 volt, tehát volt 13 percem. Az út felénél kikötődött a cipőfűzőm, aztán leesett a pénztárcám, abból pedig ki az aprók, tehát szedegethettem fel, szóval pontosan 45-re értem vissza. Louis kocsija már ott parkolt, és ez annyit jelent, hogy hamarabb jött, mellette viszont még két autó állt. Az egyik Liam vadonatúj Audi márkájú autóját egyből felismertem, a harmadik pedig Niall Range Rover-je. Ha viszont ők hárman itt vannak, gondolom Zayn sem maradt ki.
Bementem, levettem a cipőmet és egyből a nappali felé vettem az irányt, ahonnan beszédet hallottam. Jól sejtettem, az egész banda bent ült.
-Sziasztok-mosolyogtam.
Mindegyiknek adtam két puszit, majd Louis megszólalt.
-Ideértem hogy elvigyelek, erre nem vagy itthon. hát milyen dolog ez?-kérdezte "felháborodottan".
-Te jöttél előbb, ráadásul ha itt vagyok sem hiszem, hogy elindultunk volna már-tettem karba a kezem.-Miről beszélgettetek?-kérdeztem helyet foglalva Liam mellett a kanapén.
-Az új albumról-mondta Harry.
-A tegnapi koncertről-vágta rá vele egy időben Zayn, ami túl gyanús volt.
-Értem. Szóval nem rám tartozik-bólintottam mosolyogva, mire Niall elhúzta a száját.
Á, szóval pont én voltam a téma. Illetve nem biztos, de nekem teljesen úgy jött le a srácok arcáról. Ekkor pedig beállt a kínos csend.
-Múltkor mondtad, hogy beszeretnéd festeni a hajad. Mikor mész fodrászhoz?-érdeklődött kedvesen Zayn megtörve ezzel azt a pár másodpercet. Néha felszoktuk hívni egymást és beszélgetni, egy hete pedig pont ez történt, így elmondtam neki mit tervezek.
-Három nap múlva. Anya felhívott egy itteni fodrászt és ledumálta vele-vigyorogtam.
-Befesteted a hajad?-kérdezte rosszallóan a bátyám. Ja igen, ő nem tudta.
-Aha-bólintottam.
-Milyenre?-kérdezte még mindig összeszűkített szemmel.
-Az alját kékre. Baromi jól fog kinézni-biztosítottam.
-Normális vagy?-kerekedett el a szeme.
-Mert?-kérdeztem ártatlanul.
-14 évesen kék haj? Jövőre gimibe mész. Szépen bemutatkozol-nézett rám elförmedve.
-Év elejétől szőke lesz-forgattam meg a szemem.-De ha úgy hagynám sem érdekelne, mit gondolnak mások-vontam meg a vállam.
-Te nem tudtad hogy a húgodnak be lesz festetve a haja? Oké, nem a legnagyobb dolog az életében, de a testvérek az ilyen dolgokat megbeszélik nem?-furcsállta Niall.
-Mi egyáltalán nem beszélünk, nem hogy ilyenről-sütöttem le a szemem, mire Harry egy hatalmasat sóhajtott.
Niall szája egy "o" alakot öltött fel, és eljött a második kínos csend ideje.
-Mikor megyünk?-fordultam hirtelen Louishoz.
-Mehetünk-pattant fel, mire én is feltápászkodtam.
-Harry-nézett Lou jelentőségteljesen a bátyámra, mire ő bólintott. Ahh. Pasi beszéd.
Felszaladtam a táskámért, a kezembe vettem a telefonom meg a napszemüvegem, a pénztárcámat pedig elraktam.
-Holnap mikor jössz?-kérdezte a bátyám.
-Majd-vontam vállat, mire felvonta a szemöldökét.
-Háromra itt vagyok-mondtam unottan.
Elköszöntünk a srácoktól, kimentünk, beültük Lou kocsijába és elindultunk. Halkan a rádió ment, de egyébként csöndben voltunk. Nem koncentráltam a zenére, sokkal inkább gondolkodtam azon, hogy jó ötlet volt-e a bátyámhoz jönnöm idén nyáron is. Hiszen... mi értelme volt? Hogy veszekedjek a tesómmal? Nem lehetek mindig Lottie-val. Bár terveim szerint nemigen lesz más társaságom. De egyébként most így nyáron egy fiút is eltudok képzelni magam mellé. Hülyeség, szerintem egyedül öregedek meg. Nekem soha nem elég, hogy egy srác jól néz ki. Ahoz, hogy legyen köztünk valami nagyon le kell nyűgöznie.
-Holnap jön egy ismerősöm reggel focizni. Remélem nem keltek fel rá. Ha mégis, előre elnézést kérek-mondta Louis.
-Ugyan-legyintettem.-Engem aztán reggel semmi nem ébreszthet fel-biztosítottam.
-Ennek örülök-mosolygott.
Visszamosolyogtam rá, és már ott is voltunk náluk. A cuccommal együtt kiszálltam, majd követtem befelé Louis-t. Gyönyörű háza van, Harry-éhez hasonlóan hatalmas, és látszik a lakberendezők munkája az elrendezésen. Na meg a takarítónőé, hiszen mindkét házban nagy rend van.
-Menj fel, Lottie a szobájában van. Tudod melyik az ugye?-kérdezte.
-Persze. Köszi a fuvart-vigyorogtam.
-Igazán nincs mit, amúgy is beszélnem kellet a bátyáddal.
Felsétáltam a lépcsőn, és kopogás nélkül nyitottam be Lottiehoz, aki az ágyán feküdt és tévézett. Szokásosan egymás nyakába ugrottunk, majd mikor kiörömködtük magunkat, törökülésben helyet foglaltunk az ágyán és beszélgetni kezdtünk.
-Na mesélj csak mi volt az amit telefonban elakartál mondani?
-Te is tudod, hogy Harryvel nem szokásunk beszélni-kezdtem, mire bólintott.-Mikor megérkeztem, nem jött ki a reptérre. Ezzel nem volt gondom, megszoktam. De én kettőkor értem be, ő pedig ötkor ért haza. Hát mi ez?-kérdeztem felháborodottan.
-Bunkó-motyogta Lottie.
-És ez semmi-sóhajtottam.-Rá egy órára le is lépett mert elment valami Kelly-ért, aki állítólag csak a haverja, bár abból kiindulva amit reggel láttam nem hiszem-dünnyögtem.-Ráadásul tegnap összevesztem vele amiért nem jött ki, amiért otthagyott, és amiért seggfej volt tegnap amikor üzenetben beszéltünk-nyújtottam oda a telefonomat az üzeneteknél megnyitva, ő pedig elolvasta.
-Jajj Ash-görbült le a szája széle.-Majd észhez tér-próbált vigasztalni.
-Kétlem-ráztem meg a fejem.-De mindegy. Elvesztettem a reményt, hogy valaha is olyanok leszünk mint régen-húztam el a számat.-De mi van veled? Mesélj valami boldogat, hogy ne legyen rossz a hangulat-mosolyogtam.
Több sem kellett neki, ettől kezdve be sem állt a szája. Mesélt arról, hogy lett két hármasa a bizonyítványában mert a tanárok nem bírják őt, pedig rengeteget tanult, arról, hogy év közben volt egy barátja, de hamar rájött, hogy nem az esete, így most nincs pasi az életében és nem is szeretne, arról, hogy a repülőn volt egy idegesítő házaspár akik folyamatosan veszekedtek, és hogy büszke magára, mert sokat fogyott az utóbbi időben, bár szerintem semmi értelme, nagyon jó alakja van.
Természetesen az egész estét filmnézéssel meg pletykálással töltöttük, bár szerintem ez normális, ha két barátnő egymásnál alszik.
Hajnali háromkor, körömfestés közben Lottie-nak nevetőgörcse lett a semmitől, ezzel pedig két dolgot eredményezett. Az egyik, hogy mivel én festettem éppen az ő körmét, a fél ujja kék lett, a másik pedig hogy Louis átordibált, hogy csendesebben vihogjon mert ez áthallatszik hozzá és barom idegesítő, így úgy döntöttünk inkább alszunk.
****
Reggel ahoz képest, hogy csak negyed négykor aludtunk el már kilenckor kipattantak a szemeim, ennek pedig az volt az oka, hogy a lenti emberek valamit levertek. Gondolom Louis és az ismerőse, Lottie még az igazak álmát aludja mellettem. Úgy látszik tegnap elszóltam magam Louis-nak, mikor azt mondtam nem kelek fel semmire. Mivel nem tudtam visszaaludni, Louis-ékat átkozva másztam ki az ágyból, és a pizsamámban, ami egy fekete rövidnadrágból, és a fél vállamon lelógó szürke pulcsiból áll, kócos hajjal mentem le a lépcsőn.
-Louis te levertél egy vázát?-hallottam egy idegen nevetést a nappali felől.
-Ilyenkor egy kicsit örülök, hogy már nem anyával élek. Ne tudd meg mit kapnék érte-hallottam Lou hangját is.
Én is odamentem, ekkor pedig megláttam Loui-t, és egy leírhatatlanul helyes srácot. Barna haja tökéletesen meg volt csinálva, fehér mez és focinadrág volt rajta, fekete Nike stoplissal, és szintén fehér sípcsontvédővel. Csokoládébarna szemeit rám emelte, ekkor pedig Louis is észrevett.
-Ash, felkeltettünk?-kérdezte elhúzott szájjal Lou.
-Nem-ráztam meg a fejét, mire megkönnyebbült.-Csak te ébresztettél fel. Levertél egy vázát-emlékeztettem rá, mire bűnbánóan a váza darabkáira nézett, aztán rám.
-Sajnálom-mondta.
-Nyugi, semmi baj. Lesz még időm a szünetben aludni- nyugtattam.
Az ismeretlennel összeakadt a tekintetünk, majd kissé elmosolyodott és bemutatkozott.
-Brooklyn Bekcham-mondta meg a nevét.



Itt is lenne a második rész. A harmadikat fogalmam sincs, mikor lesz időm megírni, lehet, hogy már szombaton fent lesz, de az is lehet, hogy csak egy hét múlva. Remélem a két link, amiken a főszereplőnk összeállításai vannak jók lettek, először csináltam ilyet. Ha tetszett kommenteljetek, iratkozzatok fel. :)
xxBonnie