3.rész

-Ash-lóbálta meg a szemem előtt a kezét Lottie.
-Ne haragudj, mit mondtál?-fordítottam felé a fejem.
Már fél órája, hogy bemutatkoztunk egymásnak Brooklyn-nal, és egyszerűen nem tudom őt kiverni a fejemből. Az az édes hangja, az ahogyan néz azokkal a gyönyörű szemeivel.. Minden lány álma egy ilyen kinézetű pasi. Ráadásul biztos, hogy jó fej, hiszen ha nem így lenne Louis sem lógna vele. Soha nem mondtam még egy pasira sem ilyet, de vele meg kell ismerkednem, tudnom kell, milyen valójában. Ez a pasi kell nekem.
-Hol jársz?-kérdezte Lottie kedvesen.
Nem hiszem el, hogy nem vette észre. Á, az nem lehet. Inkább csak hagyja, hogy magamtól elmondjam. Hát, arra még várhat egy ideig.
-Mindegy- legyintettem.- Mit szeretnél csinálni?-érdeklődtem.
Mindketten az ágyán ültünk és valami béna rajzfilmet néztünk. A reggelin már túl voltunk, rántottát sütöttünk. Illetve sütöttem, míg Lottie azzal szórakozott, hogy elérje a 100. pályát a minion rush-ban. Érett 16 éves. Ebben nem tudom, hogy az a ciki, hogy Lottie ilyeneket csinál, vagy az, hogy ezt kinézem a 19 éves bátyámból is.
-Játszunk modelleset-csillogott fel a szeme.
-Hogy milyeneset?-értetlenkedtem.
-Te leszel a modell, én pedig kisminkellek, és kiválasztom az összeállításodat a ruháim közül-magyarázta.
-Biztos?-húztam el a számat. Semmi kedvem hozzá. Nem vagyok modell alkat, és nem vonzott a téma.
-Aha-bólogatott.
-Ha ezt szeretnéd-néztem rá fájdalmas arccal, remélve, hogy ejti az ötletét, de hajthatatlan volt.
Azonnal leültetett a sminkes asztalához, és munkához látott. Lottie nagyon tehetséges a sminkeléshez, gyönyörűen ki tud bárkit festeni. Most sem okozott csalódást, és bár félórán keresztül dolgozott azon, hogy tökéletes legyen az arcomon minden, az eredmény hihetetlen lett. Ezután a hajamat vasalta ki. A fodrászosdi már nem az ő dolga, és ez meg is látszott, mikor másodjára égette meg a fülemet.
-Óvatosabban már-szóltam rá, miközben a telefonomért nyúltam, amin valaki keresett. A bátyám.
-Igen?-vettem fel.
-Szia. Nem tudnál előbb hazajönni?
-Lottie harmadjára égeted meg a fülem, nem hiszem el!-mondtam mérgesen a barátnőmnek, aki ismét hozzám ért a forró hajvasalóval.
-Bocsi-sajnálkozott.
-Szóval?-szólt a telefonba Harry.
-Igen, persze, semmi baja a fülemnek kösz, hogy kérdezed-ironizáltam.-Nem, nem megyek előbb haza.
-Akkor másképp fogalmazok. Előbb haza KELL jönnöd. Egyre várlak-nyomta ki a telefont.
-Ajj már-mérgelődtem.
-Mi a baj?-kérdezte Lottie.
-Egy óra úlva otthon kell lennem, szóval siess-sürgettem.
Nem értem, miért akarja Harry, hogy előbb hazamenjek. Csak remélni tudom, hogy nem L.A.-be szeretne menni. Mondta anyának, hogy valamikor elmegyünk az ottani nyaralójába, de hogy mikor, azt nem tudom. Ajánlom neki, hogy ne most, mert akkor vagy ott kéne befestetnem a hajamat, vagy miután hazaértünk. Harry-t ismerve akkor, ha hazaértünk.
Miután a hajam is kész lett, kiválasztotta a ruhám, ami csak úgy, mint a smink, tökéletes. Felöltöztem a fürdőben, majd az egész alakos tükörben megállapítottam, hogy bár én magam nem vagyok szép, de a sminkem, a hajam és az összeállításom nagyon jó. Mikor kiléptem, Lottie-nak tátva maradt a szája.
-Csajszi! Ebben bárki meglát, beléd szeret-állította.
Akkor menjünk le Brooklyn-ékhoz!-sikította a belsőm. A barátnőm mintha a fejembe látott volna szólalt meg.
-Megmutatjuk Louiséknak milyen istennőt faragtam belőled-fogta meg a kezem, és lehúzott a földszintre, onnan pedig ki az udvarra. Hatalmas kertjük van. Az egyik részében egy nagy medence található, körülötte napozóágyak, mellette pedig egy nagy asztal, ahova enni lehet kiülni nyáron. A másik részen egy füves terület található, ahol nincs semmi, csak két nagy focikapu, és jelenleg a két srác. Mikor odaértünk Brooklyn izzadtan, csapzott hajjal és azzal az édes mosollyal nézett rám.
-Nézzétek meg a mesterművem, milyen gyönyörű-mutatott rajtam végig Lottie, én pedig kínosan elnevettem magam.
-Ash eredetileg is gyönyörű, te csak kicsinosítottad- mondta Louis egy halvány mosollyal, Brooklyn pedig helyeslően bólogatott. Ááá! Erre a mondatra bólogatott? Egyet ért Lou-val? Végem van.
-Azért szép munka- dicsérte meg a húgát, aki nagy mosollyal megköszönte.
-Elvigyelek akkor háromra haza?-kérdezte Louis.
-Nem kell köszi, egyre otthon kell lennem-sóhajtottam.
-Tudod mennyi az idő?-kérdezte Brooklyn összeráncolva a szemöldökét.
-Nem, mennyi?-próbáltam nyugodt maradni, miközben visszakérdeztem.
-3 perc múlva egy-nézett az órájára. Milyen jól áll neki az óra. Azért én focizáshoz levenném, hiszen... Várjunk csak.
-Hogy mennyi?-kerekedett el a szemem.
-Elment az idő azzal, hogy kiválasztottam a ruhádat- állapította meg Lottie.
-Harry ki fog nyírni-csaptam a homlokomra.-Én rohanok, gyorsan átöltözök és megyek. Szia Lou! Brooklyn, örülök, hogy találkoztunk-mosolyogtam szégyenlősen rá.
-Részemről a szerencse-vigyorgott. Erős késztetést éreztem arra, hogy belaharapjak az alsó ajkamba, de az feltűnő lett volna így erőt véve magamon szólaltam meg.
-Te pedig jössz velem-mutattam Lottie-ra.
Bementünk a házba, és bár a barátnőm nagyon ellenkezett, hogy levegyem a ruháját mondván, hogy majd visszaadom, én ennek ellenére felvettem a szettet, amit tegnap tettem a táskámba, és már ott sem voltam. Épp hogy kiléptem a kapun, Harry hívott.
-Hol vagy már?
-Most indultam el-közöltem.
-Mit nem értettél azon, hogy egyre várlak?-akadt ki.
-Ne velem kiabálj. Kicsit elment az idő, mert úgy terveztük, hogy háromra megyek haza. Nem én találtam ki, hogy...
-Fogj egy taxit és siess haza-mondta bosszúsan, majd kinyomta.
Ennek biztos, hogy megjött. Úgy tettem, ahogy Harry mondta. 5 perc múlva már itt is volt értem a kocsi. Nem tudom miért nem jutott előbb eszembe, akkor nem a ház előtt vártam volna, hanem bent.
Elmondtam a sofőrnek hova szeretnék menni, és elindultunk. Miért lett ennyire mérges Harry, hogy nem értem haza? Biztos, hogy valamit tervez. Oké, ez mondjuk elég nyilvánvaló, hiszen mi másért rángatna előbb haza? De miért pont mára találta ki?! Ott volt Luis-éknál Brooklyn, és valószínűleg nem is találkozunk többet. Miért olyan kegyetlen a sors, hogy az egyetlen pasit aki megtetszik és rögtön azt szeretném, hogy megismerjem a nyári szünetben látom meg az ország másik felében? Ráadásul Louis-sal van jóban, nem a bátyámmal, így még biztosabb, hogy nem láthatom majd.
Hamar odaértünk Harry házához. Kifizettem a taxist, majd gőzerővel mentem be a kapun és vágtattam át a bejárón. Nagy sóhajtással nyomtam le az ajtón a kilincset. Levettem a cipőm és a nappaliba mentem.
-Megjöttem!-kiáltottam el magam.
-Végre-jött ki hirtelen Harry a konyhából, mire felé fordultam.
-Miért akartad, hogy előbb hazajöjjek?-kérdeztem.
-Pontosan másfél óra múlva a repülőn kell ülnünk L.A. felé, úgyhogy van fél órád, hogy összepkolj és indulunk-közölte, miközben előhúzta a zenélő telefonját a zsebéből.-Igen?-vette fel.
Nem hiszem el! Egyszer lenne rossz a megérzésem. Annyira tudtam, hogy oda akar menni.
-Ne már, hogy elmenjünk L.A.-be! Még csak tegnap jöttem Londonba, Lottie-val is csak egyszer találkoztam-panaszkodtam az éppen telefonáló tesómnak.
-Ash, nem érdekel a nyafogásod, menj fel, pakolj össze-mondta egy percre nekem szentelve a figyelmét.
-Ezt egyébként nem kellet volna velem megbeszélned? Hogy egyáltalán szeretnék-e menni?-vontam kérdőre.
-Írány-mutatott a lépcső felé úgy, mint aki kezdi elveszteni a türelmét.
Csapkodva és morogva indultam fel az emeletre.
-Mennyi időre megyünk?-fordultam vissza, hogy azért tudjam, nagyjából mennyi ruhát pakoljak.
-Három- négy hét-vont vállat, majd kiment a teraszra maga után becsukva az ajtót, tudva, hogy kifogok akadni és ne zavarjam a telefonálásban.
Mennyi?! Három-négy hét? Megőrült! Nem akarok ennyi időt elpazarolni a nyaramból erre. A legrosszabb, hogy egyedül nem maradhatok itt, tehát mindenképp vele kell menjek. Remek.  Miért kell neki rögtön utaznia, ahogy megérkezem? Nagyon jól tudja, hogy L.A.-ben még annyi ismerősöm sincs mint Londonban. Itt legalább itt van Lottie, a banda többi tagjai, és nem sokára érkezik Fizzy is, Louis kisebbik húga, aki ugyan nem a legjobb barátnőm mint Lotts, de nagyon szeretem őt is.
A szobámban dühöngve elővettem a bőröndöm, beletettem a ruháimat, a cipőimet külön csomagoltam, végül pedig a tisztálkodási szereimet is eltettem. Fél óra valóban elég volt, azonban mivel én is lány vagyok, és elmegyünk itthonról, átöltöztem, ezzel ráhúzva 10 percet. Felvettem a Mickey egeres Vans táskám (mostanában rá vagyok kattanva a Mickey-s cuccokra), és mielőtt megkérdeznétek hogy persze, mégis mennyi táskát hoztam magammal Harry-hez (hiszen tegnap a napraforgósat vittem Lottie-hoz), közlöm, csak ezt a kettőt.
Mikor az égszeres dobozomba lestem, hogy vajon mit lenne érdemes ehez az összeállításomhoz, észrevettem egy nyakláncot, amit még Harry-től kaptam. Neki is van egy ugyanilyen. Egy papírrepülőt ábrázol, ami azt jelképezi-vagy jelképezte legalábbis-, hogy bármilyen messze is "szállunk" egymástól, mindig ott leszünk a másiknak. Nos, ez mára megfordult. Bármilyen közel is vagyunk testileg egymáshoz, lelkileg annál távolabb. Szomorú mosollyal az arcomon a nyakamba akasztottam, majd a dobozt is bevágva a bőröndömbe készen voltam.
-Indulhatunk, de nem viszem le a bőröndömet egyedül az biztos- kiáltottam le Harry-nek a földszintre. Pár perc múlva bejött a szobámba.
-Ki hitte volna, hogy a fél órából háromnegyed lesz-forgatta meg a szemét, aztán tekintete megakadt valamin. A nyakláncomon. Valami csillant a szemében, de olyan gyorsan elkapta a pillantását, hogy nem tudtam kivenni micsoda.
-Lent várlak-motyogta, majd megfogta a bőröndömet és elindult vele lefelé.
Megvontam a vállam, majd belenéztem az egész alakos tükörbe, ami a szekrényem ajtaján van. Mi van, ha nem tetszettem Brooklynnak? Nem tartom magam szépnek, soha nem tartottam. Az egyetlen amit szeretek magamon az a hajam hosszúsága. De amúgy is, miért gondolkodom ezen? Ha tetszenék neki sem lenne semmi köztünk, amilyen szerencsém van pasik terén. Mint ár mondtam, szerintem találkozni sem fogunk többet.
Végül én is lementem az emeletről. A konyhában felkaptam egy almát, aztán kirohantam az udvarra, és mivel az ajtóhoz nem kell kulcs, hogy bezáródjon-ugyanis számkódos, mint ahogy azt már említettem is-, csupán becsuktam. Beültem Harry mellé a Range Roverébe, és elindultunk. Mivel megint, vagy inkább még mindig nagyon mérges voltam rá, bedugtam a fülesem a fülembe és max hangerőn hallgattam Joanna Zimertől az I believe-t, hogy még véletlenül se halljam a rádióból szóló számot, amit a tesóm ugyancsak elég hangosra feltekert, közben pedig az almámat ettem.
Épp a ránéztem volna a twitteremre a telefonomon, mikor Harry kirántotta a fülemből a fülhallgatót.
-Mi van?-fordultam felé dühösen.
-Beszakad a dobhártyád. Vedd lejjebb rajta a hangot-mondta.
-Úgy hallanám azt is, amit te hallgatsz-mormogtam.
-Így pedig én hallom amit te hallgatsz-vett a szájába egy rágót.
-Az nem érdekel-vontam vállat, majd visszadugtam a fülesemet, mire Harry-től csak egy szemforgatást kaptam.
Nem is lett volna értelme különösen összevitáznunk, hiszen pár perc múlva meg is érkeztünk a reptérre, ahol pár őr és egy sofőr várt minket, rengeteg sikítozó lánnyal és fotósokkal együtt. Két őr a csomagjainkat hozta, két őr ránk vigyázott, a sofőr pedig hazavitte a kocsit. Illetve hazavezetett vele.
Harry mellém állt, átölelte a vállam és bár nem igazán tetszett, nem szólhattam rá és vághattam hozzá pofákat, mert másnap az lenne az újságok címlapján hogy mi bajom van a bátyámmal.
**
A repülőn ülve elővettem a telefonomat, és lefényképeztem a tájat. Térerőm ugyan nem volt, de mivel wifi volt a repülőn, feltudtam tenni instagramra a képet azzal a felirattal hogy:  "Ismét L.A.-be."
Ezután a telefonomat elraktam, nem foglalkoztam vele, hogy rögtön több százan kedvelték. Úgy sem miattam, hanem a testvérem miatt teszik. Erről jut eszembe.
-Harry nem akartál valamit megbeszélni velem?-fordultam felé.
-Ömm.. de-bólintott idegesen.
-Akkor..-mondtam, hogy ösztönözzem a beszédre, ő azonban elgondolkodott.
-Mindegy-legyintett végül.
Megvontam a vállamat, majd elhelyezkedtem és aludni készültem. Végül sikerült is.


Sziasztok! ^^
Itt van a harmadik rész. :) Nem tudom biztosan, de mintha rövidebb lenne mint az előző kettő :/ Megpróbálom a többit minél hosszabbra írni, de sajnos nincs időm, és nem szeretném ha egy hétnél sokkal többet várnátok (bár most is majd hogy nem két hét volt) :(
Nagyon szépen köszönöm a négy feliratkozót és a kommenteket, hálás vagyok érte! :) Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket :)
Sok puszi és ölelés: Bonnie